Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A diszlexia ugyanis gyûjtõfogalom. Mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérõ jelenségeket azonosítanak olvasási zavarnak. Ráadásul legtöbbször nem is olvasási zavarról, hanem olvasástanulási zavarról kellene beszélni. A diszlexiás gyermek végül megtanul olvasni, csak ez a tanulási folyamat zavart.
A hagyományos meghatározás szerint: a diszlexiás gyermek értelmi képességeihez, az iskolában és otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltûnõen elmarad az olvasás-írás megtanulásában.
Mit jelent azonban az, hogy feltûnõen? Nehéz határvonalat húzni, mit tartunk feltûnõ elmaradásnak, mit normális eltérésnek. Ha a betegségek diagnózisához hasonlítjuk, akkor a diszlexia olyan, mint a kóros elhízás. Vannak kövérkés emberek, és nehéz megmondani, mikortól nevezzük kórosnak a túlsúlyt. Egy skarlát diagnosztizálása egzaktabb dolog. Vagy azonosítják a kórokozót, és akkor skarlátja van a gyereknek, vagy nem, és akkor mástõl vörösödött ki a bõre.
A diszlexia azonosítása meghatározásához hasonlóan igen bizonytalan. Gyakran kizárásos módszerrel állapítják meg a diszlexiát.
Ha a gyerek rendesen járt iskolába, akkor az olvasásban mutatott elmaradását nem a hiányzó oktatási tapasztalat okozza.
Ha legalább átlagos értelmi képességû a gyermek, akkor nem az alacsony intelligencia az oka a zavarnak.
Ha kizárhatjuk az emócionális, érzelmi, pszichológiai problémákat (szorongás, stb.),
és az érzékszervi zavarokat (látás, hallás probléma),
akkor semmi más ok nem lehet, mint diszlexia. Tehát nem a diszlexiát azonosítják, hanem azt, ami nem diszlexia.
A tüneti módszer a diszlexiásokra jellemzõ tüneteket azonosítja. Ha a gyermek
gyenge írás, olvasás, helyesírás terén,
bizonyos nyelvi feladatokbeli problémákat mutat,
tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik,
gyenge az emlékezete,
szekvencialitással problémái vannak,
diszlexia elõfordul a családjában,
mindemellett átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik,
akkor valószínûleg diszlexiás.
A diszlexia azonosítására egyre több vizsgálati módszer áll rendelkezésünkre, de amíg pontosan nem tudjuk, mi is az amit keresünk, a mindennapokban a legbiztosabb a tüneti módszer. Ahogy egy elefántot is megjelenési és viselkedési jellemzõi alapján lehet a legbiztosabban azonosítani, a diszlexia is felismerhetõ jellegzetes jegyei alapján.
A probléma azonosítása sokszor segít az egyénnek és környezetének a nehézségekkel szembeni megküzdésben, mert a problémának megfelelõbb attitûdöt alalkít ki. (Nem buta és/vagy lusta vagyok/a gyerek, hanem részképességzavarok /eltérõ tanulási stílus okozza a bajokat.)
Az igazi segítséget azonban a gyermekek képességeinek differenciált feltérképezése, képességprofil felállítása jelenti, mert így célzott fejlesztéssel nagyobb eredményeket érhetünk el, mint hogyha a diszlexiát okozó valamely, vagy összes részképességgel foglalkozunk.
Az olvasás elsajátításában ugyanis számos tényezõ játszik szerepet, és normálisan is igen nagy eltéréseket mutatnak a gyerekek azokban a képességekben, amelyek az olvasás tudományához vezetnek.
Maga az olvasás is igen összetett folyamat, amelynek során a különbözõ modalitásokból jövõ ingereket egymásután és egyidejûleg felvesszük, majd ezek az ingerek egymással integrálódnak, térben, idõben, egymásután szervezõdnek. A jelentéssel bíró információk az emlékezet és a meglevõ kognitív sémák segítségével szimbólummá alakulnak, és elhelyezkednek a gondolkodási rendszerben. Az információfeldolgozás eredményeképp létrejön az olvasás. Bármely szinten akadályozott ez a folyamat, olvasási zavar jön létre.
Minthogy az ezen lépésekhez szükséges funkciók nemcsak az olvasásban vesznek részt, hanem más kognitív folymatokban is, ezért zavar esetén egyéb készségek is érintettek lehetnek. Így a diszlexia tünetegyüttesébe beletartozik az olvasási problémák mellett számos egyéb deficit. Így például gyakran társul a diszlexiához beszédzavar, számolási nehézség, finommotorika gyengesége, testséma, lateralitás zavara, emlékezet gyengesége.
Láthatólag nem csak az olvasás tanulása, hanem általánosan a tanulás zavart. A diszlexia terminus a tanulási zavarok egy jellegzetes tünetén, az olvasás megtanulásának nehézségén alapul.
A tanulási zavarok (specific learning difficulties) viszonylag új fogalom. A beszéd, írás olvasás és/vagy számolás terén mutatott megkésett vagy rendellenes fejlõdésre utal. A tanulási zavarok kultúrafüggõ rendellenesség. Ha nem kellene írni, olvasni és számolni, a tanulási zavarokkal küzdõknek nem lennének különösebb nehézségei. A tanulási zavar intelligencia szinttõl független.
Számos kiemelkedõ alkotó életrajzában fedezhetõek fel a tanulási zavarok nyomai. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, a betûk fejenálltak és megfordultak. William Butler Yeats a költõ is egyértelmûen diszlexiás volt. Még felnõtten is mindig bocsánatot kellett kérnie írása miatt, és a helyesírása is igen gyenge volt. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat.
A tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérõ információfeldolgozási mód okozza. Az írás-olvasás-számolás megköveteli a szekvenciális, egymásutáni, lépésrõl lépésre történõ feldolgozást, amely az általában domináns bal agyféltekéhez kötõdik. Ha valakinek ez a feldolgozási mód gyengébb, akkor nehézségei lesznek a tanulással. Legtöbb esetben azonban kiderül, hogy a tanulási zavar csak egyik oldalról deficit. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó egészleges, egyidejû, vizuális információ feldolgozás igen kiváló lehet, és éppen olyan kiemelkedõ teljesítményekhez vezethet, mint a hagyományos, lépésrõl lépésre történõ analizáló logikai út.
A tanulási zavarokkal küzdõk azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos információfeldolgozási módjukhoz. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy mint a többiek. Ezért kell inkább „másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdõknek nevezni ezeket az egyéneket.
A tanulási zavarok az iskolához kötõdnek, és miután így vagy úgy megtanult az egyén írni, olvasni, számolni, azt gondolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiája, diszkalkuliája, stb. A tanulási zavarok azonban nem gyógyítható. Olyan értelemben nem, hogy egy sajátos információfeldolgozási mód jellemzi az egyént, ami egész életében sok elõnnyel és hátránnyal jár.
Azokon a területeken, ahol a rendezettség, írás, olvasás, stb. fontos szerepet játszik, bizony sok nehézséggel találják magukat szemben a tanulási zavarokkal küzdõk. Másrészrõl viszont vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, újszerû látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, miközben mások még a problémát se tudták megfogalmazni, képzeletük rendkívül gazdag, sokan közülük mûvészek vagy mûszaki zsenik.
Az oktatás felelõssége, hogy milyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérõ, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. Minden gyermek joga, hogy képességeinek megfelelõ képzésben részesüljön, ezért az oktatást úgy kell alakítani, hogy a többségtõl eltérõket is figyelembevevõ tantervek, tanmenetek és módszerek álljanak a pedagógusok rendelkezésére.
Gyarmathy Éva