A kleptománia egy kényszerbetegség

Az internetfüggõség, a szexaddikció és a kleptománia egy kalap alá való, hiszen mindegyik kényszerbetegség, melyek súlyos személyiséget károsító függõséget alakítanak ki az emberben. A kábítószerezésen, alkoholizmuson és a dohányzáson kívül beteges méreteket öltött mára a fentieken kívül játékszenvedély, a videófüggõség vagy éppen a vásárlási kényszer. A függõk rendszeresen és kényszeresen elégítik ki szenvedélyüket, függetlenül attól mennyire ártanak környezetüknek és maguknak. Ha mindezt nem tehetik meg, akkor elvonási tünetek lépnek fel, amik akár súlyos testi vagy lelki formát is ölthetnek. A függõség megváltoztatja a személyiséget, beszûkülés, önzés, kiüresedés is lehet a következmény.

A bolti lopás már a modern kor bûnténye, hiszen a XIX. századtól kezdve az angol hölgyek fûzõiket tömködték tele mindennel, amivel csak lehetett. Akadt olyan nõ is, akinek nem volt szüksége mindarra amit lopott, mégis elcsente. Ebbõl az idõszakból származik a kleptománia neve is. Sokáig meg voltak gyõzõdve az orvosok arról, hogy ez genetikailag kódolt, ma már azonban tudjuk, hogy ez is egyfajta kényszerbetegség. Az akaratgyengeségnek tartott kleptománia leginkább a 20 és 30 év közötti nõknél alakul ki. Azért lopnak, hogy a lopással járó izgalmat átéljék újra és újra, tehát nem a tárgyra van szükségük. Pszichológusok kutatásai szerint a lopás kényszere nem elõre eltervezett, hanem hirtelen érkezik, és a beteg rendkívül erõsen azt érzi, hogy meg kell szereznie a kiszemelt tárgyat. Ennek eltulajdonlása a kleptománban átmeneti örömérzetet, megkönnyebbülést vált ki, és emiatt is nehéz ettõl megszabadulni. A lopás miatt kialakult szégyenérzet ismét feszültséget kelt, amit újbóli lopással lehet csak csillapítani. A drogfogyasztáshoz hasonlóan körkörös folyamatról van szó, amibõl nagyon nehéz kiszakadni, de azért ki lehet.

A kleptománia oka ugyanaz, mint a kényszeres vásárlásnak, a kettõt nehéz különvenni, mégis két különbözõ betegségrõl beszélhetünk. A kleptománia tolvajlás, s míg a vásárlási kényszerben szenvedõk fizetnek a ruhadarabokért, addig a kleptomániások elcsenik azokat. Mindkettõnek csak olyan ember esik áldozatául, akinek az élete nem teljes, hisz súlyos gondok nyomasztják, esetleg olyan szerelmi csalódások érték, amiket nem tud feldolgozni, ezért mesterséges örömforrást keres, ami pótléka lehet a problémáknak. Legtöbbször akkor derül ki, hogy valaki kleptomániás, ha étkezési zavarokkal vagy depresszióval orvoshoz fordul, amit általában a lelkiismeret furdalás vált ki. Lelkileg és fizikailag erõs emberek ritkán esnek e függõség áldozatául.

Nehéz kiszûrni a valódi kleptomániásokat, talán csak úgy vehetjük észre, ha látjuk, valójában meg tudnák vásárolni mindazt, amit lopnak, tehát az eltulajdonlás során valami más motiválja õket. Ha azt tapasztaljuk, hogy környezetünkben valaki rendszeresen lop, többször elkapták, és igazából nem szorult erre rá, érdemes leülni vele beszélgetni. Fel kell oldani a benne élõ feszültséget, hogy magától legyen igénye arra, hogy a sorozatos lopások nélkül is boldog legyen.