Gyermekkori étvágytalanság

Az étvágytalanság és a válogatás gyakran azonos okra vezethetõ vissza.A szülõk gyakran fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy étvágytalan a gyermekük, alig eszik valamit, illetve csak azt eszi meg, ami a fogára való, válogatós. A legtöbb rossz étvágyú gyermek egyik vagy mindkét szülõje gyermekkorában étvágytalan volt. Az étvágytalanságon nem könnyû segíteni. Nem lehet néhány nap vagy néhány hét alatt rendbe hozni, "meggyógyítani", mint a legtöbb gyermekkori heveny megbetegedést, amelyek kezelésében látványos eredményeket lehet felmutatni.

Az étvágytalan gyermekbõl nem lehet egykettõre jó étvágyút varázsolni. Ennek a problémának a megoldására hosszú idõre, nagy türelemre és kitartásra van szükség mind a szülõk, mind az orvos részérõl.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyermek gyomorkapacitása limitált. Ne kényszerítsük, hogy mindent megegyen, amit a tányérjára raktunk. Egy falattal sem kell többet enni, mint amennyit szívesen elfogad. Rossz gyakorlat, ha játékosan evésre biztatjuk a kisgyermeket: "egy kanállal anyuka kedvéért, egy kanállal apuka kedvéért." .

Van olyan gyermek, aki enged, s különösebb gond nélkül rászoktatható, hogy sokat egyen, többet, mint amennyi a szükséglete. Ezzel már picikorában megalapozzuk az elhízás kialakulásának a veszélyét. Hasonlóan nem lehet eredményes, ha étkezés közben mesével vagy játékkal igyekszünk elterelni a gyermek figyelmét az evésrõl. Így nem alakul ki a megfelelõ visszajelzés, nem akkor hagyja abba az evést, amikor jóllakott. Arról nem is beszélve, hogy elvesszük tõle az étkezés örömét.

A gyermekek nagy részénél az unszolás, az erõltetés ellenállást vált ki, s az étkezéshez ismételten kötõdõ kellemetlen élmények étvágytalanságot idézhetnek elõ. Hosszú idõ telhet el az evések körüli küzdelemmel, mire a szülõ elveszti a türelmét, és szakemberhez fordul segítségért. Pedig ha a hibás étkezési magatartás - ebben az esetben az étvágytalanság - rögzül, nem könnyû segíteni rajta.

Ne mutassuk lehangoltságunkat, ha a gyerek nem akkor éhes, amikor szerintünk "éppen itt az ideje", és nem fogadja lelkesen pl. a drágán vett primõr árut, amit azért vásároltunk, mert egészségesen szeretnénk táplálni. Ha egészséges a gyermek, ne aggódjunk, ha csak keveset eszik, lehet, hogy az adott táplálék kielégíti az igényét. Vigyázzunk arra, hogy ne vegye észre, milyen fontos nekünk az, hogy hogyan étkezik.

Sokszor a kedvenc ételek feltálalásával próbálunk meg úrrá lenni a gondon. Ezzel azonban csak ideig-óráig sikerül leküzdeni az "étvágytalanságot", s néha azt vesszük észre, hogy az addig szeretett ételek köre is egyre szûkül.

A legtöbb étvágytalan, válogatós gyermeknek gondos, esetleg túlságosan is aggódó édesanyja van, aki attól fél, hogy a gyermeke nem fejlõdik jól, lesoványodik stb., ezért erõlteti az evést.

Az étkezés az éhség csillapítására való, nem jár érte sem dicséret, sem büntetés.
Ha az étvágytalanság, a válogatás az unalom kifejezõje, változtassunk a gyermek életmódján. Megfelelõ sport, játék, fizikai terhelés meghozhatja az étvágyat, s az is segíthet, ha jó étvágyú gyermekek társaságában étkezik.

A válogatós gyermeket vonjuk be a vásárlásba, segítsen kiválogatni az élelmiszereket, és hagyjuk, hogy segítsen az elkészítésükben. Bizonyos határok között adjuk meg a választás lehetõségét is. Ha valamit különösen nem szeret, fogadjuk el, és tápértékben hasonló, más élelmiszerrel helyettesítsük.