Kedves Anyuka, képzeld el: vasárnap délután van, a család jót ebédelt, volt süti is, a lakás ki van takarítva, másnap mindenki tiszta, vasalt ruhába tud munkába/iskolába/óvodába indulni. Sokat tettél azért, hogy ez így legyen. Ugye jól esne, ha a család ezt nem venné természetesnek, hanem egy egyszerű, szívből jövő mondattal megköszönné? Kedves Apuka, ugye neked is jól esne, ha nem lenne magától értetődő a család számára, hogy bizony kerül étel az asztalra és meleg van a lakásban. Megdolgoztál érte, hogy (részben) a te fizetésedből ez megvalósulhasson. Milyen jól esne, ha a feleséged, gyereked ezt egy-egy hálás szóval illetné. 
Kedves Pedagógus, ugye milyen jó lenne, ha a szülők nem azzal intéznék el a tényt, hogy a gyerek szeret iskolába/óvodába járni, ott nem stresszel, vagy esetleg még meg is szeret egy-egy tantárgyat, szóval nem az hangzana el a szülő szájából, hogy (“Hiszen ezért kapja a fizetését!”) Szíved-lelked beletetted, egy egyszerű köszönöm olyan jól esne.
Kedves Felnőttek! Most azt képzeljétek el, hogy a gyerekek ugyanilyen keményen dolgoznak, hogy megtanuljanak rendesen enni az asztalnál, cipőfűzőt bekötni, megvárni, míg a másik befejezi a mondandóját és csak akkor szólni, fogat mosni, ollóval vágni és a sort a végtelenségig folytathatnám. Ne vegyük hát természetesnek ezeket a cselekvéseket (még ha nekünk annak is tűnik), hanem értékeljük az erőfeszítést!
Egy egyszerű szóval, mondattal
Minden egyes pozitív mondattal, erősítjük a gyerek(ek) önbizalmát, szorosabbra vonjuk a szülő-gyerek kapcsolatot és arra ösztönözzük ő(ke)t, hogy továbbra is így, ilyen pozitív módon viselkedjenek.
Hangoztassátok hát sokat és sokszor az alábbi mondatokat!
- Szeretlek!
- Ügyes vagy!
- Figyelek rád!
- Szerintem meg tudod csinálni, képes vagy rá!
- Bízz magadban! Én bízom benned!
- Most nagyon büszke lehetsz magadra, én az vagyok rád!
- Köszönöm, hogy kidobtad a szemétbe/idehoztad/elraktad, stb, ezzel sokat segítettél nekem.
- Nagyon szép/különleges/hangulatos, amit rajzoltál/írtál/csináltál, stb.
- Nahát, nagyon sokat dolgoztál ezen, látszik is!
- Tudom, hogy ezt nem szereted csinálni, mégis megtetted. Nagyra értékelem, köszönöm.
- Nagyon türelmes voltál, köszönöm.
- Láttam ám, milyen sokáig/kitartóan próbáltad megcsinálni, ügyes vagy.
- Sikerülni fog!
- Megcsináltad, ügyes vagy!!
- Tudok segíteni valahogy?
- Köszönöm a segítségedet.
- Köszönöm, hogy együttműködsz.
- Szerinted hogy legyen? Te mit gondolsz erről?
- Szerinted ezt hogy lehet megoldani?
- Nahát, neked eszedbe jutott, mit kell megcsinálni/megvenni, én el is felejtettem. Hogy neked milyen jó a memóriád!
- Látom ez most nagyon bosszant. Nyugodtan lehetsz mérges.
- Holnap újra megpróbálhatod, jó? Akkor lehet, hogy sikerülni fog.
- Ne haragudj, igazad van.
- Ne haragudj, ha türelmetlen/mérges vagyok. Nem rád haragszom, csak most ilyen napom van.
- Úgy szeretlek, ahogy vagy./Olyannak szeretlek amilyen vagy!
írta: Hanula Erika
