Szerencsére... Ez a történet rámutat, hogy a mindennapok apró véletlenjei és döntései néha életmentő szerencsét hoznak. Megmutatja, hogy amikor úgy tűnik, minden a terv szerint halad, a sors váratlan fordulatokkal formálja az eseményeket. 
Amikor Churchill pohárköszöntőt mondott, gyakran így fogalmazott:
„Nem kívánok senkinek sem egészséget, sem gazdagságot – csupán szerencsét!
Hiszen a TITANIC utasai közül a legtöbben egészségesek és tehetősek voltak,
ám a szerencsések száma igen csekélynek bizonyult.”
Véletlen életmentő pillanatok
Talán tudják, hogy egy nagyvállalat vezetője azért menekült meg a 2001. szeptember 11-i támadásból New Yorkban, mert azon a reggelen először vitte el kisfiát az óvodába.
Egy másik férfi azért maradt életben, mert éppen aznap őt küldték el fánkért.
Egy nő azért késett, mert a vekker nem szólalt meg időben.
Valaki a New Jersey-i autópályán rekedt a dugóban.
Egy másik lekéste a buszt.
Egy hölgy kávét öntött a ruhájára, és át kellett öltöznie.
Valakinek nem indult be az autója, más pedig azért fordult vissza, hogy felvegye a telefont.
Volt, akinek a gyermeke sokáig készülődött, és ezért késett el.
Egy férfi nem talált taxit.
Ami engem a leginkább megérintett, az a férfi története, aki azon a reggelen új cipőt húzott, és mire a munkahelyére ért volna, feltörte a lábát. Megállt egy patikában, hogy sebtapaszt vegyen – és éppen ezért maradt életben.
Tanulságok a mindennapokra
Most, valahányszor dugóba kerülök, lekésem a liftet, vagy vissza kell mennem, hogy felvegyem a telefont, arra gondolok: talán pontosan ott vagyok, ahol Isten akarja, hogy legyek.
Legközelebb, amikor úgy érzi, hogy a reggel balul üt ki, a gyerekek lassan öltözködnek, nem találja a kocsikulcsot, vagy minden piros lámpánál meg kell állnia – ne bosszankodjon, és ne veszítse el a türelmét.
