A társadalmunk bűnei...

A tárgyalóteremben csend lett, amikor Helen tántorogva belépett. 91 évesen alig érte el az másfél méteres magasságot. Kórházi köpenyt viselt, csuklóján bilincsek. Inkább tűnt zavart nagymamának, mint bűnözőnek. A tárgyalóteremben csend lett, amikor Helen tántorogva belépett. 91 évesen alig érte el az másfél méteres magasságot. Kórházi köpenyt viselt, csuklóján bilincsek. Inkább tűnt zavart nagymamának, mint bűnözőnek.

Marcus bíró átnézte az aktát: minősített lopás. Aztán felnézett rá, és figyelmesen szemügyre vette. Valami nem stimmelt.

Helen és George, a 88 éves férje, 65 éven át egyszerű életet éltek. Mindennapjaik George szívgyógyszerei köré szerveződtek — tizenkét tabletta naponta, amelyek életben tartották. Szerény nyugdíjukból mindig valahogy kijöttek... egészen a múlt hétig, amikor egy elmaradt befizetés miatt megszűnt a kiegészítő biztosításuk.

A gyógyszertárban Helen megtudta, hogy férje gyógyszerei többé nem 50 dollárba kerülnek havonta, hanem 940-be. Üres kézzel ment haza, és tehetetlenül figyelte, ahogy George lassan leépül. Három napig hallgatta a férfi nehéz légzését, a súlyos mellkast, a félelem nedves hangját minden egyes levegővételnél. Tudta, mi következik. És azt is tudta, hogy ezt nem engedheti.

Kétségbeesve visszament a gyógyszertárba. Amikor a gyógyszerész hátat fordított, remegő kezeivel a gyógyszeres dobozokat a táskájába söpörte. Nem jutott át az ajtón: a riasztók azonnal megszólaltak. A rendőrségen annyira felszökött a vérnyomása, hogy sürgősséggel kórházba vitték.

És most ott állt a bíró előtt, még mindig a köpenyben, bilincsben. — Sose gondoltam, hogy ide jutok, bíró úr — suttogta megtört hangon. Marcus bíró rápillantott az iratokra, majd Helenre. Álla megfeszült. — Alguacil, vegyék le róla a bilincset. Azonnal.

Ezután az ügyész felé fordult. — Minősített lopás vádja? Ezért? Helen zokogni kezdett. — Nem kapott levegőt... Nem tudtam, mit tehetnék még.

A bíró hangja betöltötte a termet: — Ez az asszony nem bűnöző. Ő a saját rendszerünk kudarcának áldozata. A vádakat azonnal ejtette. Majd olyat tett, amit senki sem várt: rendkívüli szünetet rendelt el, és személyesen hívta fel a kórház szociális munkásait, hogy még aznap lássák el George-ot.

— Mrs. Miller egy centet sem fog fizetni a kórházi ellátásért — rendelkezett a pulpitus mögül. — A férje pedig még ma megkapja a gyógyszereit. Ma. Nem holnap.

Amikor később az újságírók megkérdezték, miért avatkozott be, Marcus bíró nyugodtan válaszolt: Néha az igazságszolgáltatás azt jelenti, hogy felismerjük: a rendszer nem működik. Ez az asszony nem tolvaj. H ő s.