Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok. Kérem, segítsenek! Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár forintot, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: - Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam. - mondta, majd mosollyal az arcán távozott. 
- Tavasz van, és én már nem láthatom...
Emberek: Ti is segítsetek lehetőségetek szerint embertársaitokon!
A vak ember kéreget
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok. Kérem, segítsenek! Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár forintot, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: - Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam. - mondta, majd mosollyal az arcán távozott.
A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
- Tavasz van, és én már nem láthatom...
Emberek: Ti is segítsetek lehetőségetek szerint embertársaitokon!
- Tavasz van, és én már nem láthatom...
Emberek: Ti is segítsetek lehetőségetek szerint embertársaitokon!
