rss
  • Némán ordít a levélpapír - így aláztak meg egy szerelmes kislányt az iskolában

  • Share on Tumblr Nyomtatóbarát vagy PDF verzió

    Némán ordít a levélpapír - így aláztak meg egy szerelmes kislányt az iskolábanEgy kilencéves kislány megírja az iskolában élete első szerelmeslevelét, de a tanár még azelőtt észreveszi, hogy célba érne a küldemény. Elveszi, felolvassa, majd széttépi. Az osztály röhög, a kislány megsemmisül, ahogy szerelme tárgya, a kisfiú is. A történet nem egy múlt századi gyerekregényből való, hanem 2016 májusából, egy budapesti általános iskolából. A gyereket és az anyukáját nagyon megrázta az eset… Olvassátok el a „levél monológját”, melyet a kislány édesanyja, Fiona jegyzett le. (IDE KATTINTVA pedig elolvashatjátok szakértőnk véleményét az esetéről.)

    Adó 1 százalék felajánlása a gyermekek megmentését, a családok támogatását, a jótékonysági programok sikerességét segíti! Az adó 1 százalék felajánlását hálásan köszönjük!

    Nekem már nem fáj semmi, miattam ne aggódjatok. Holnap elvisz Gizi néni a nagy zsákban, a reinkarnációról már lemondtam, nincs a suliban szelektív hulladékgyűjtés, pedig ha egyszer megint levél lehetnék, esküszöm, jobban vigyáznék. Persze azt nem tudom, hogyan vigyáznék, mert a papír az papír, téphető, gyűrhető, az égetésről ne is beszéljünk, de akkor is vigyáznék, elvitetném magam valami szellővel, nem fogna rám a toll… vagy mantráznám annak a kislánynak, hogy ne, ne írj meg, nem szabad, baj lesz belőle!

    Jaj, pedig de kedves volt, de édes, bolondos, gyermeteg szerelem: gyöngybetűkkel írta, itt-ott alaposan rá(m)nyomva a tollat, picit fel is szisszentem, de mosolyogtam, szépen ittam a tintát az udvari kispadon, a napot is hagytam, hadd süssön át rajtam.

    De mit fecsegek itt össze-vissza, inkább elmesélem részletesen, hogy is kerülök a tanári asztal melletti kukába. Darabokban.

    Füzetlap volnék, a borítón lovak, én középütt lapultam sokáig, nem ért még el hozzám a tollbamondás. A kislány harmadikos. Szerettem vele lenni, kedélyes, kedves gyerek, tisztán tartja a dolgait, engem is, a lovaimmal együtt.

    Kicsit persze szeleburdi, egyszer elhagyott már a suli mosdójában, de szerencsére távol a vizesblokktól, sőt: egyszer voltam étkezőtálca is. Azonban nem panaszkodhattam, csak hetente kétszer kellett suliba mennem, az otthoni íróasztalra pedig kellemesen odasütött a nap délután. Jókat szunyáltam, míg a kislány mást tanult. A heti két iskolanap persze tele volt kalanddal, kihívással, a szomszéd lapból a múlt héten gyűrtek galacsinokat, firkálás is akad bőven, aranyosak ezek a gyerekek, na.

    Velem azonban más volt a célja a kislánynak.

    Pár napja levegőzni vitt az iskolaudvarra. Ragyogó napsütés volt, a friss, kora nyári szél bele is borzolt a lapjaimba. A gesztenyefa mögötti padon, ahová a kislánnyal ültünk, szándékosan nálam nyitotta fel a gyerek a füzetet. Kitépett, gondosan ügyelve a szakadás minőségére. Igyekeztem én is nagyon, nem lett csálé a széle, sejtettem, hogy valami fontos feladatom lesz, szépnek kell lenni. A kislány lefektetett a padra, fellibbenő sarkamon átszűrtem egy kicsit a napot, kíváncsian vártam, mi következik. Izzadtak az ujjai. Ittam a nedvet egyenletes eloszlással, nehogy foltot hagyjon, és ekkor már tudtam, levél leszek, igen, én igazi levél leszek!

    A kislány írni kezdett. Megszólítás. (Szent isten! Neki ír, annak a fiúnak, igen, a kis barna, szemüvegesnek, ő lesz az! Simon.) Szünet. Hosszú szünet. (Írjál, írjál, ne csigázz, nem bírom, hadd lássam!) Beléd vagyok zúgva. (Te jó ég, micsoda boldogság, szerelmes levél lesz belőlem! Köszönöm a sorsnak, köszönöm ezt a nemes szerepet!)

    A kezdeti megtorpanás, bizonytalan sorvezetés után gyöngybetűkkel született meg a kilencéves kislány életének egyik legfontosabb, de legalábbis legemlékezetesebb irománya: az első szerelmes levele.

    Meghatottan adtam át magam a tollsercegésnek, elnéztem az izgatott, kerek pofiját, kimelegedtem az izzadó kis ujjak alatt.

    Becsöngetésre elkészültünk. Elkészültem. Óra előtt, a folyosón még egyszer átfutotta a tartalmat a szerelmes szerző, majd a legnagyobb csodálatomra egy kémcsőbe görgetett. Élete első szerelmes levele… és palackpostát alkalmaz? Fantasztikus! Gondosan el volt tervezve minden. A kislány arca virágos, szeme izzó, homloka gyöngyözik: átadta a levelet a futárnak. A fiú osztálytársa bizalmas barát, segített a kis palackot a fiú padjába rejteni. Aztán kénytelen voltam összegörnyedve várakozni egy napig.

    Persze semmit nem aludtam. Vajon mit szól majd a fiú? Mikor talál rám? Ugye, nem ejti le a kémcsövet? Egyedül olvas majd el? Fogok neki tetszeni? Mosolyog? Elhűl? Mi lesz velem? Mi lesz a kislánnyal? Ahogy másnap az első órára becsengettek, a szívem úgy kalapált, majd kiverte a kémcső dugóját. Szaladoztak a betűk a felszínen, fickándozott a tartalom. Simon beült a padjába. Kikukucskáltam. Piros póló volt rajta, élénk, akár a szerelem! Ahogy az üvegfalon keresztül őt kukkoltam, hirtelen behajolt a padba. Észrevett! Meglátott! És már nyúlt is értem, amikor dörgedelmes tanárhangtól visszariadva rántotta ki a padból a kezét. Én is megijedtem.

    Szerettem volna egyszeriben felzabálni minden gyöngybetűt, eltüntetni a kilencéves szív lenyomatát, mert tudtam, éreztem, Simon mozdulatából világossá vált, hogy nagyon nagy baj van.

    Közeledett a tanári hang, recsegő, mély, unott és dühös. Simon feszengeni kezdett a székén. Én füleltem, lapultam, reménykedtem, hogy átvészeljük az otromba pillanatot. Átvészeljük mind: Simon, a kislány, a leheletfinom, gyermeki intimitás – és én.

    Azt ígértem, elmesélem részletesen, mi történt, de legyetek egy kis belátással. Nem könnyű. Én csak egy félfamentes, csíkos füzetlapnak születtem, ám a sorsnak és a kislánynak köszönhetően valódi szerelmes levéllé avanzsáltam. Olyan titkot őrizhettem, olyan üzenetet vihettem, ami világokat mozgat, amitől élesebbek a színek, gömbölyűbb a gömbölyű, és amiről az a drága kislány hónapok óta álmodozik. Legyetek belátással, hadd ne kelljen részleteznem, hogyan gyalázott meg a tanár engem, tépte darabokra az éltető illúziót… és rúgott acélbakanccsal mindenbe, amit pedagógiának nevezhetünk.

    Igen, a tanár odalépett, kiszedett engem a padból, a kémcsövet eldobta (azóta se tudom, hol lehet), engem kigörgetett… és gyalázatos módon tett mindannyiunkat a földdel egyenlővé: kávészagú, rezes hangon, rutinos hangerővel olvasta fel a kislány szivárványos szavait, hallottam, ahogy ripityára törik mindegyik a linóleumon.

    Hangsúly nélkül, érthető tempóban, hogy mindenki, de mindenki megértse: most belezi ki a magánélet legrejtettebb odvait. Pusztulj, titok, pusztulj, szerelem!

    Az osztály felröhögött.

    Ordítani tudtam volna. De én csak egy hangtalan levél vagyok. Egy személyes üzenet, egy gondolat, érzés, magánügy. Így aztán némán tűrtem, ahogy darabokra tépett a díszpedagógus. Nagyon fájt, mi tagadás. Hát még a kislánynak…

    És ahogy a papírkosár felé hajított a merénylő, röptömben még láttam, hogy válik Simon arca egyszínűvé a pólójával.

    Fiona

    Mit tehet a tanár, ha pad alatti levelezésen kapja a diákjait? Meddig mehet el a fegyelmezésben, a példastatuálásban? Vajon hol ér véget a magánszféra és hol kezdődik az osztály érdeke? Olvasd el dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember szakvéleményét az esetről!

    A fotó illusztráció, nem a történetben szereplő kislányt ábrázolja.
    Forrás: wmn.hu


    Share on Tumblr Nyomtatóbarát vagy PDF verzió
adó egy százalék, gyermekmentés, családtámogatáscsaládtámogatás, adományosztás, gyógyítás, gyermekek, kórházKérjük Támogassa a Gyermekek megmentését!
Mátrix Közhasznú Alapítvány (OTP): 11735005-20510350
Adó 1%:  18472273-1-06
Évente több tízezer gyermek és család számára jut el a segítő adomány, köszönjük!

gyermekmentés, családsegítés, adó egy százalék, 1+1, adó
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • 11 öregedésgátló praktika

    11 öregedésgátló praktikaA 105 éves orvos, Shigeaki Hinohara eddig még nem kérte nyugdíjaztatását, és a jelek szerint nem is készül nyugállományba vonulni. Ehelyett dolgozik, tanít, önkénteskedik és személyes blogot is vezet. Shigeaki Hinohara egy interjúban beszélt arról, hogy mi az a 11 dolog, amelyet ha betartunk, sokáig fogunk élni. 1. A testet nem szabad korlátok közé szorítani: Energia attól lesz, hogy jól érezzük magunkat. Mikor gyerekek voltunk és sokat játszottunk, akkor minden pillanatban boldogok voltunk, még enni és aludni is gyakran elfelejtettünk.

  • Mi a gyermekbénulás (poliomielitisz)

    A gyermekbénulás olyan betegség, melynek okozója vírus (poliovírus). A poliovírus a piszkos kézrõl vagy tárgyakról a szájon keresztül jut a szervezetbe. A fertõzés legtöbbször tünetmentesen zajlik, de ritkán súlyos, maradandó bénulást okoz. A végtagok bénulása miatt sokan járógépbe kényszerülnek. Ha a betegség a légzõizmokat is érinti, a beteg tartós gépi lélegeztetésre szorulhat. Gyakori a halálozás is.

  • Támogattuk az INTEGR-ÁLOM tábort

    Támogattuk az INTEGR-ÁLOM tábortA Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskola 3. alkalommal támogatta 2013 nyarán a mozgáskorlátozott gyerekek táborozását, akiknek adománygyűjtést is szerveztek. Az egyesület tagjainak 2013. július 22-25. nyári táboroztatásának biztosítására a MÁTRIX Közhasznú Alapítvány is segítséget nyújtott, mégpedig tartós élelmiszerek (konzervek, húsok, zöldségek, gyümölcsök, üdítő italok) biztosításával. A mozgáskorlátozott gyerekek élményprogramja a támogatások révén vált zökkenő mentesebbé és örömtelivé, így a napi nehézségeket néhány napig mosolygós percek helyettesíthették.

  • Vissza a természetbe! – Járjunk mezítláb!

    Vissza a természetbe! – Járjunk mezítláb!5 Tanács lábunk egészségéért. A civilizált élet nagyon sok korlát közé szorítja a modern embert, amely kedvezőtlenül befolyásolja életminőségünket, egészségünket. Gondolta volna, hogy a cipő is lehet ilyen börtön a lábnak? Dr Péntek Évát a Karitáció Alapítvány szakértőjét kérdeztük arról, hogy mit tehetünk lábunk egészségéért. A láb bonyolult szerkezet, több mint 26 csont, izmok és inak jól megtervezett funkcionális egysége, mérnöki pontosságú boltozatos ívei segítségével viseli az egész test súlyát, csillapítja járás közben a testet, s különösen a gerincoszlopot érő ütéséket. azonban ha ez az egyensúly felborul, az izmok gyengék, a szalagok nem tartanak, a hosszanti, vagy a haránt boltozat ellaposodik, az kihat az egész test állapotára.

  • Nyomorindex: Magyarország a középmezőnyben

    Nyomorindex: Magyarország a középmezőnybenMagyarország a világ nyomorindexének középmezőnyéhez tartozik egy, a washingtoni Cato Intézet által a hét végén nyilvánosságra hozott, 2013-os adatokra támaszkodó felmérés szerint. A Steve N. Hanke, a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott közgazdaságtan-professzora és a Cato Intézet projektigazgatója vezetésével összeállított nyomorindex a munkanélküliségi, a fogyasztói inflációs ráta és a hitelkamat összegéből áll, amiből levonták az egy főre számított éves reál GDP-változás. Ennek alapján a világ 109 országát rangsoroló listán a legkedvezőbb, utolsó helyre Svájc került, a maga 4,5-es mutatójával. A legmagasabb 147,4-es pontszámmal Szíria vezeti a nyomorlistát.

  • Optimizmus = boldog élet!

    Optimizmus = boldog élet!Az optimizmus, a pesszimizmus ellentéte, olyan életszemlélet, amiből nézve a világ jó, vagy kedvező hely. Az optimisták általában azt tartják, hogy az emberek jók. Az életről „kedvező” képük van, és abban hisznek, hogy idővel és végül a dolgok rendeződnek. Nos a Magyar ember nem az optimizmusáról híres. A Mátrix Közhasznú Alapítvány társadalmi fejlesztő tevékenysége segíti, hogy a problémamegoldás mellett derűlátó, bizakodó, pozitív gondolkodású emberekké alakuljon mindenki, aki még nem az. Ehhez viszont önbizalom, önismeret, változásra képesség / érettség is szükséges!

  • Egy parányi történet a képzelet csodatévő erejéről

    Egy parányi történet a képzelet csodatévő erejérőlNéha sajnálatos módon szükségünk van egy-két pofonra az élettől, hogy felismerjük, minek van igazából értéke, és minek nincs. ha ez nem történik meg, örökké tagadásban élünk majd. A következő történet sokak szemét felnyitotta már, éppen ezért számodra is kötelező olvasmány! Két súlyosan beteg férfi feküdt egy közös kórteremben. Az egyiküknek megengedték, hogy minden nap egy órát üljön az ágyon, fekvés helyett, hogy könnyebben le tudják szívni a folyadékot a tüdejéből. Az ő ágya mellett volt a terem ablaka.

  • Meghaltam volna, ha nincs 9 diófám...

    Meghaltam volna, ha nincs 9 diófám...Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdtünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni: -- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel...

  • Az éhezés sokunknak mindennapos trauma

    Az éhezés sokunknak mindennapos traumaA becslések szerint ma Magyarországon 30.000-40.000 gyermek gyakorlatilag éhezik. Ez a szám az elszegényedő családok számának gyarapodásával egyre növekszik. Sok-sok kisgyermeknek valóban nincs mit ennie. Mit is jelent az éhezés / alultápláltság?! Ha valaki kényszerből rossz minőségű, rostban szegény, vitaminoktól és ásványi anyagoktól mentes tápanyagokat fogyaszt (vagy ad a családjának), az előbb utóbb vagy alultáplált állapotba kerül vagy az elsavasodás, elhízás és szövődményei (pl. cukorbetegség) érik el.

  • Gyermekbalesetek és fertõzések elkerülése a nyáriszünetben

    Az iskolai szünet kezdetével a gyerekek megszokott életrendje megváltozik. Lazul a fegyelem a mindennapok és a higiénia területén is, melynek következményeként gyakoribbá válnak bizonyos hasmenéses megbetegedések, de a gyerekbalesetek is. Többségük azonban kis elõvigyázatossággal megelõzhetõ, illetve elengedhetetlenül szükséges a szülõk odafigyelése.

Adó 1 százalék felajánlása a gyermekek megmentését, a családok támogatását, a jótékonysági programok sikerességét segíti! Az adó 1 százalék felajánlását hálásan köszönjük!